én

leginkább egy gumiszobára vágyom,ahová sem hang sem fény nem jut el. egyre roszabbul viselem az emberek társaságát,semmi mondanivalóm számukra. Krisz is olyan távoli már,bár ettől még örökre fájni fog. nagyon tud ám az fájni,ha az ember elveszíti a másik felét... nem létezem nélküle.már több,mint 1 hónap eltelt,de még mindig a telefont lesem.persze hiába.és azt is tudom,hogy nem a sok meló miatt hagyott el,hanem egy másik nő lépett a helyembe(vagy egy régi szerelem)de már mindegy,az én szempontomból legalábbis.vége van és ezen nem változtat semmi és ez annyira borzasztó!!!!!!!!! minden pillanatban csak rá tudok gondolni,ez tölti ki az egész napomat.lassan megbolondulok. elvitte az egész életemet és fogalma sincs mit tett velem. ő többé már nem gondol rám.