én

nem írok már rég,tudom de mostanság inkább olvasok,visszatért ez a régi jó szokásom megint,most épp Szabó Magda Für Elise-ét. és még fogok is mást,merthogy kultúrális éhségemben berontottam a könyüzletbe és vettem gyorsan néhány könyvet pedig konkrétan csak a diszkalkúliáról szerettem volna némi anyagot gyűjteni,merthogy egyszülött fiam ezzel a vélt kórral küzd,legalábbis a tanerő szerint. szerényen jegyezném csak meg,hogy az említett tanerőnek lila fogalma nincs arról,hogy ki is az én drága gyermekem,ami nem is csoda,hisz ennyi gyerek közt könnyen elvész a tanerő,de akkor honnan veszi,hogy pont az én fiam az akit ő szerencsétlen tudatlannak bélyegez,álmatlan éjszakákat és pszihológusnál töltött órákat okozva ezzel.de rajtam aztán nem múlik,írtam kérvényt ezerrel,hogy vizsgálnák már meg ezt a gyereket a hozzáértők,de egyenlőre még válaszra sem méltattak.nekem is van bajom elég,elővett valami női nyavaja,a doki szerint hormonzavar a tabletta miatt és most várakozunk,hogy mi lesz...hát ez van meg valami kis köd az agyamon,hogy honnan kaptam én ezt a kis esőembert meg a szerelmet amiben most részem van,mert ilyen még nem volt soha és alig merem elhinni is .mondhatnám,hogy megfogtam az isten lábát de félek.hogy ez a láb jól szájba rúg majd,ahogy tette már nemegyszer.